Pajzsmirigy

Pajzsmirigy betegségek különös gyakorisággal fordulnak elő serdülőkorban, a változókor és a terhesség idején, illetve az azt követő időszakban. A szülések 10-17 százalékában a szülést követően 2-6 hónap múlva  pajzsmirigy-gyulladás alakul ki, amelynek jellegzetes, sokrétű tünetei az erős szívdobogás, az idegesség, a kimerültség, a testsúly-növekedés, és a hajhullás. A pajzsmirigy betegségei gyakori okai a terméketlenségnek, a vetéléseknek, menstruáció zavaroknak. 60 éves kor fölött a nők jelentős részének alakul ki valamilyen pajzsmirigy rendellenessége, ám a legtöbben nem is tudnak róla.

Napjaink jellemző népbetegségeinek hátterében is sok esetben a pajzsmirigy működésének zavara áll. Ilyen tünetek lehetnek például a szívritmuszavarok, a magas koleszterinszint, a pánik tünetek, a depresszió, az elhízás.

Pajzsmirigy alulműködésben (hypothyreosis) a pajzsmirigy túl kevés pajzsmirigy hormont termel, vagy egyáltalán nem működik. Ez a hormon azonban fontos a szervezet számára, mert hiánya lassítja az anyagcsere-folyamatokat és csökkenti a teljesítőképességet.

A pajzsmirigy túlműködését a vérben megjelenő TSH receptor elleni antitestek okozzák, amik a pajzsmirigyet fokozott hormontermelésre kényszerítik. Miután  a pajzsmirigy-hormonok  minden szervrendszerre, és az anyagcserére is hatással vannak, a betegség tünetei igen szerteágazóak.